A Nagy Lajos által vezetett nápolyi hadjáratok nem csak a magyarság, de a korabeli Európa történelmének is jelentős eseménye. A harcok váltakozó intenzitással 1347 és 1350 között folytak, de a hadjáratot mégis könnyen fel lehet osztani három különböző időszakra. Az első szakaszban a Nagy Lajos által támogatott felkelők harcoltak a nápolyi királynő, Johanna ellen, majd a magyar király és csapatai helyszínre érkezésével a fővárost is sikerült elfoglalniuk. A második szakasz Nagy Lajos 1348. májusi távozásától 1350. májusi visszatéréséig tartott, és a hadjárat utolsó szakasza az 1350. legvégén bekövetkező békekötéssel ért véget. Mivel már csak az első szakaszról összegyűjtött anyagom terjedelmesre sikerült, így három részre osztva fogom feltölteni. De akkor vágjunk is bele!

Anjou Nagy Lajos (1326 - 1382) magyar király

A főbb szereplők közül a későbbi Nagy Lajos 1326. március 5-én született Károly Róbert magyar király és Erzsébet lengyel hercegnő (édesanyja révén Lajos 1370-ben nagybátyja halála után a lengyel trónt is megörökli) gyermekeként. Habár apjának voltak idősebb fiai, de azok korai elhalálozásaik után Lajos lett a trón fő várományosa. Az ifjú magyar Anjou herceg kiváló nevelésben részesült, amely során öt nyelvet is elsajátított. Gyermekkorában az apja által felelevenített Szent László kultusz bűvkörébe került, és később ennek hatására Lajos nem csak királyként, hanem mint Magyarország első lovagjaként tekintett magára. Uralkodása alatt a Magyar Királyságban a lovagság már lassan hanyatló eszménye másodvirágzását élte. Apja, Károly Róbert az oligarchák hatalmának letörése után jelentős változtatásokat és reformokat vezetett be, és minden téren fellendülő országot hagyott fiára. Nagy Lajos 1342. július 21-i megkoronázása után jellemző módon első hivatalos útján Nagyváradra érkezett, hogy a példaképnek tekintett Szent László sírjánál lerója kegyeletét. Nagy Lajosnak végül sikerült minden téren felülmúlnia apját, és Magyarországot az európai porond egyik legfontosabb és legerősebb birodalmává emelte.

Ebben az időszakban a Magyar Királyság hatalma, gazdasági ereje és a műveltség korábban nem látott magasságokba emelkedett. Lajos később sikeresen terjesztette ki országa határait a velenceiek kárára, míg a Balkánon megtartotta a régi gyepűk mintájára létrehozott bánságokat, és sikeresen hadakozott az őt gyakran eláruló és a törökökkel szövetkező bosnyák, szerb, bolgár és havasalföldi vezetőkkel is. Ekkoriban a magyar király Európa szinten közismert és híres uralkodó volt, akivel minden szomszédos ország királya igyekezett rokonságba kerülni. Különösen igaz ez a magyar Anjou idősebb korára, amikor már tudni lehetett, hogy nem lesz fiú utóda, és valóságos versenyfutás alakult ki lányai, Mária és Hedvig kezeiért.

András herceg (1327 - 1345) halálának ábrázolása Karl Brjullov festményén

A nápolyi hadjáratok közvetlen oka Lajos öccsének, András 1345. szeptemberi meggyilkolása volt. A merényletben kicsúcsosodó események megértéséhez 50 évvel korábbra kell visszatekintenünk (az Anjou-ház 1301 előtti részletesebb bemutatása ezen a linken).

A nápolyi Anjou-ház családfája

II. Sánta Károly nápolyi király legidősebb fia, a Martell előnévvel illetett Károly 1295-ben meghalt, és a következő évben II. Károly hivatalosan is kizárta a nápolyi trón várományosai közül Martell pár éves fiát, Carobertot. Néhány évvel később az akkor még Carobertonak nevezett unoka Magyarországra távozott és I. Károly Róbert néven lett annak uralkodója. II. Sánta Károly 1309-ben bekövetkező halála után Róbert nevű fia örökölte a nápolyi trónt, aki szívélyes viszonyt ápolt a magyar trónon ülő unokaöccsével. Bölcs Róbert király több fiút is nemzett, de a fiatalabbik gyermeke, Lajos 1310-ben kilenc évesen meghalt, és csak Károly nevű fia érte meg a felnőttkort. Róbert fia Károlynak két lánya (az idősebbik Johanna volt, Nagy Lajos későbbi ádáz ellensége) született, de a várva várt fiúutód pár naposan meghalt, és 1328-ban váratlanul Károly is elhalálozott. A nápolyi királynak több fia már nem született, és egyre égetőbb problémát jelentett számára örökösének megtalálása. A legkézenfekvőbb megoldást a magyar Anjouk megkeresése jelentette, így Bölcs Róbert és Károly Róbert között létrejött egy egyezség, miszerint a nápolyi uralkodó legidősebb lány unokáját (Johannát) összeházasítják a magyar király második legidősebb fiú gyermekével. A választás így az 1327-ben született András hercegre esett, aki az egyezség megkötése után nem sokkal meg is érkezett Nápolyba, hogy felkészítsék az uralkodásra. Károly Róbert 1342-ben abban a tudatban halt meg, hogy Lajos fia magyar, András fia pedig nápolyi király lesz, de Róbert király az 1343-ban bekövetkező halála előtti néhány napban titokban megváltoztatta végrendeletét, amelyben leszögezte, hogy a magyar herceg kizárásával egyedül Johannát koronázhatják meg Nápoly uralkodójává. De ne szaladjunk ennyire előre!

I. Johanna (1326 - 1382) nápolyi királynő portréja

Johanna Nagy Lajoshoz hasonlóan 1326-ban született, és már néhány évesen eljegyezték a magyar András herceggel. A nápolyi udvar ekkoriban Európa szinten is hírhedt volt züllöttségéről és a minden napos tivornyákról, amit mi sem jellemezhetné jobban, hogy Boccaccio, a Dekameron szerzője is kitűnően érezte magát gyakori ott tartózkodásai során. Bölcs Róbert király és felesége már régen visszavonultak az udvari élet vezetésétől, így az irányítás az ott lebzselő durazzói és tarantói hercegek és az ifjú Johanna kezébe csúszott át. Johanna két nemesi származású özvegyasszony befolyása alá került, akik közül Valois Katalin a fiával, Tarantói Róberttel is elcsábíttatta a nápolyi hercegnőt. Johannát egyébként sem kellett félteni, mert forró vére féken tartásának érdekében sok szeretőt tartott, akik közül a leghírhedtebb Artois Bertrand volt. A ferences szerzetesek által puritánságra nevelt Andrást taszította feleségének kicsapongó élete, és inkább az udvartól minél távolabb, vadászattal kötötte le magát. A magyar herceget Nápolyban szinte mindenki részéről megvetés érte, akit a háta mögött legtöbbször „barbár hunnak” neveztek. Az események 1343-ban gyorsultak fel, amikor II. Róbert halála után csak Johanna koronázása történt meg. A magyar herceg édesanyja, Erzsébet vezetésével küldöttség érkezett VI. Kelemenhez, és a jelentős ajándékok hatására a pápa elrendelte András mihamarabbi megkoronázását. András szerencsétlenségére Johanna és a tarantói hercegek fülébe jutott, hogy királlyá való felkenése után az udvari léhűtők eltávolítását tervezte. A tarantóiak végül összeesküvést szerveztek András ellen, de arról nem maradt fenn pontos információ, hogy Johanna részt vett-e ezeken a megbeszéléseken, vagy csak hallgatólagosan támogatta őket. Mindenesetre Johanna 1345 szeptemberében egy nagy vadászatot szervezett, amelyről tudhatta, hogy férje nem fogja kihagyni. 18-án a királyi pár Aversa közelében tartózkodott, de éjszakára meglepő módon a városon kívül egy kolostorban szállásolták el őket. Az alvóhelyek száma korlátozott volt, és a magyar herceg kénytelen volt testőreit az aversai várba küldeni. Az éjszaka folyamán az merénylők sikeresen kicsalták a hálószobájából Andrást, majd Artois Bertrand öt másik összeesküvővel rárontott. A magyar herceg először még ki tudott törni a szorításukból, de nem sikerült visszajutnia szobájába, mivel azt valaki belülről bezárta (Johanna?). Végül a túlerő legyűrte Andrást és egy kötéllel megfojtották. Sokatmondó, hogy másnap az újdonsült özvegyasszony bármiféle szomorúság vagy gyász mutatása nélkül távozott a kolostorból, és férje temetéséről sem gondoskodott. András holttestét végül Durazzói Károly szállíttatta el.

A gyilkosság híre nagy visszhangot keltett Európa szerte, különösen András bátyja, Nagy Lajos emelte fel a hangját a bűnösök azonosításának és példás megbüntetésének érdekében. Lajos híres volt féktelen családszeretetéről, amelyre az öccse megbosszulására tett kitartó kísérletei, és később a német-római császár ellen indított háború (a császár részegen megsértette a magyar király édesanyját) a kiváló példák. A bosszúra szomjazó Lajos és udvara a nápolyi magyarok információira alapozva Johannát tartották az összeesküvés értelmi szerzőjének, ezért a pápától az özvegy eltávolítását és trónjának a magyar Anjoukra való átruházását követelték. VI. Kelemen mint a Nápolyi Királyság hűbérura, igyekezett megnyugtatni a magyar udvart, és kiközösítéssel fenyegette meg az összeesküvőket, akik beazonosításának érdekében vizsgálatot indított el. Johanna időközben megszülte gyermekét, akit hiába nevezett el Károlynak, magyar oldalról a királynő közismert kicsapongó életmódja miatt senki sem hitte, hogy András lenne az újszülött apja. Johanna a pápánál szinte rögtön felmentéséért folyamodott, és cinikus módon szánakozást színlelő levelekkel bombázta őszentségét, hogy elnyerje hűbérura hozzájárulását a nápolyi királynő Tarantói Róberttel való házasságához. A nápolyiak sikeresen hátráltatták a gyilkosság körülményeinek kivizsgálását, de ekkor a nápolyi nép fellázadt (Johanna tanácsadói népsanyargató intézkedései ellen), és ekkor a helyzet megváltozott. A város vezetősége a polgárság lecsillapításának érdekében kénytelen volt kiadni az összeesküvőket a népharagnak, Johanna egyedül Bertrandot próbálta menekíteni, de végül a hírhedt szeretőt is el kellett hallgattatni, akit egy börtönben ért utol a végzete. A nápolyi udvarban igyekeztek minden érintettet hallgatásra kötelezni, és többek között ekkor tették el láb alól a korábbi években Johannát befolyásoló két özvegyasszonyt is. Nagy Lajos végül megelégelte a nápolyiak és a pápa időhúzását, és kijelentette, hogy az ügyben katonai erővel fog igazságot tenni. Johanna és a pápa erre nagyon megijedtek, és őszentsége sietősen összeadta a királynőt Tarantói Lajossal (Róbert helyett, mivel kapcsolatukat vérfertőzőnek titulálták), hogy az újdonsült férj lehessen a várt magyar támadással szembeszálló erők vezetője.

Ennek a bejegyzésnek itt a vége, a folytatásban Nagy Lajos háborús előkészületeiről, diplomáciai ügyeskedésekről és a Johanna ellen felkelő lázadók támogatásáról lesz szó!

Felhasznált irodalom:
- Bölcs Róbert nápolyi király wikipédia oldala;
- I. Lajos magyar király wikipédia oldala;
- Földi Pál: Liliom és kard (Puedlo kiadó);
- Anjou András herceg wikipédia oldala;
- I. Johanna nápolyi királynő wikipédia oldala.